Az anyagokkal való játék igazi boszorkánykonyha

„Azért szeretem ezt a helyet, mert igazi, őszinte, és nagyon sok szeretet van benne. Egy kis védett sziget számomra, ahova megnyugodni jövök”, jellemzi Nagy Sarolta az Orfűi Malmokat. Füzes Petrával nap, mint nap fáradoznak a Papírmalom magas színvonalú működésén és folyamatos fejlesztésén. Saci részt vesz minden olyan feladatban, ami a Papírmalom háza táján felmerül. Papírmerítő foglalkozásokat és idegenvezetést tart, de ha kell, lépcsőházat újít fel, vagy a papírhoz szükséges kendert szüreteli. „Érdekel az anyagokkal való kísérletezés. A papírkészítés olyan, mint egy varázslat: az anyagot visszabontjuk, és új testet adunk neki.”

A Debrecenből Pécsre költözött Saciban élénken élő gyerekkori emlék, „amikor Orfűn kirándultunk, és az erdőből kilépve, rátaláltunk a Vízfő-forrásra és a Gombára; meseszerű volt”. Már a malomban dolgozott, amikor tudatosult benne, hogy ez az a hely, amit gyerekként is csodált. A 2016-ban festő szakon megszerzett diploma után falura költözve, került szomszédságba a Papírmalmot vezető Petrával. „A lányaink legjobb barátok lettek, és mi is hamar barátságba kerültünk” meséli, hogyan is szegődött a Malmok „családias csapatához”, ahol először Katával kenyeret sütött, majd belekóstolt a vendéglátásba és az idegenvezetésbe is.

2018-ban a papírkészítés országos nagymestere, „Tátrai Karcsi bácsi képzést tartott nekünk a papírmerítésről. Meghatározó volt mindannyiunknak, és azt követően kezdtünk el komolyabban foglalkozni a papírral”, emlékszik vissza arra a mérföldkőre, mely után a Papírmalom vált elsődleges munkahelyévé. „Öröm, hogy csodálatos emberekkel és környezetben lehetek”, vallja Saci, és igyekszik „gondoskodni” a Papírmalom minden szegletéről. A lépcsőház csiszolása, olajozása, a kerítésfestés vagy a merítősziták évenkénti felújítása sem áll messze tőle, ha a malomról van szó. „A grafikai műhelyben van egy gyönyörű, százéves, Hollandiából idekerült litográfiai prés, melynek a rácsát én újíthattam fel”, meséli Saci, aki a Malmok mellett antik, restaurált 18. századi széfek díszítőfestésével is foglalkozik.

A Papírmalomban jelenleg egy golyós papírszárító rendszeren dolgozik, hogy gyorsabb és hatékonyabb legyen a papírkészítés. „Olyan, mint a szobrászat: több száz kis fadarabot kell lecsiszolni, hogy a végén összeálljon az egész”. A papírkészítés és a könyvkötés szakmai fogásait élesben tapasztalhatja meg. „Petra igazi mesterem, nagyon sok mindent lehet tőle tanulni. Figyelem, hogyan születnek újjá régi könyvek a kezei között”, vallja meg Saci mentoráról. A Garatban is kapható, kézzel merített papírborítójú füzetek megkötése után már komolyabb könyvkötéssel is ismerkedik.

A grafikai műhelybeli munka nem áll messze saját festészetétől sem, amelyben megjelennek az Orfűi Malmok is. Nemrégiben a malomkövekről született egy sorozata frottázs technikával. „Lenyomatot készítek egy számomra fontos tárgyról, egy fa törzséről vagy út részletéről”, írja le művészetének egyik fontos módszerét, amelyben meghatározó „a természet, valamint a természeti és a mesterséges környezet egymáshoz való viszonya, a természet és az ember kapcsolata, a természet lenyomatai”.

A Papírmalomban azonban az igazán fontos számára a papírkészítés és az anyaggal való játék. „Kicsit amolyan boszorkánykonyha, hiszen a papírpép receptje mindig más, és számos körülmény befolyásolja a készítés folyamatát, azt, hogy milyen is az az egyedi, kézműves papír, amit végül a kezünkben tartunk”, magyarázza lelkesen Saci. Születnek itt gyönyörű, minőségi papírok művészek és restaurátorok számára. A füzetborítók, levélpapírok és borítékok alapanyagául szolgáló dekorpapírok sokféleségének nincs határa: lehet színezett, kevert, vagy díszíthetőek virágszirmoktól a búzakalászon át, a színes rostokig szinte bármivel. “Az anyag ismeretén és tiszteletén felül teret adhatunk a spontaneitásnak, és csak a kreativitás szab határt”.

Készültek olyan kenderpapírok is már, melyhez a kender magját tavasszal saját maguk ültették el. „A leszüretelt kendert együtt csépeltük le, a kenderszárakat beáztattuk, majd lenyúztuk a háncsot. Kiakasztottuk száradni, kis csomagokba kötöttük, majd megfőztük az üstben, megőröltük, és végül papírt készítettünk belőle. Igazi szertartás volt az egész folyamat, amelyben minden benne van.”