„A begyúrt tészta él”

„Amikor begyúr az ember egy cipót, az a meleg tésztadarab tényleg életre kel”, meséli az Orfűi Malmokban cukrász-pékként dolgozó Rozsnyai Kata. Az élesztős tészták iránti „mániákus vonzalmát” a nagymamától hozta, nem véletlen, hogy szabadnapján is legkedvesebb kikapcsolódása a sütés. A malmoknál is nagy kedvenccé vált kelt rétes személyes emlékeket idéz a somogyi nagyszülők ünnepi asztaláról. „Benne van egy kicsit az ember múltja, és ettől válik igazán élővé.”

A gyerekkorát Pécsett töltő Rozsnyai Kata később családjával költözött ki Orfűre, ahol a mindennapos séták során ismerkedett meg Füzes Katáékkal a malmoknál, „nagyon szerettem azt a közeget már akkor is”. Oktatásszervezőként dolgozott, majd Orfűn az Önkormányzatnál helyezkedett el. Akkor készített egy feltáró írást az Orfűn található mintegy huszonöt krisztusi feszületről, amelyek folyamatosan épültek a 19. század végétől út mentén, temetőkben vagy templomok mellett.

Egyik nap kapott egy telefont, hogy az Abaligeti-barlang túravezetője legyen: „tisztán emlékszem a pillanatra, s bár nem volt tapasztalatom benne, végül örömmel belevágtam”. Hamar kiderült, hogy „klassz közösségbe kerültem, és nyolc éven át vezettem túrákat ebben a különös energetikájú barlangban. Sok évig minden vendégre úgy tudtam nézni, mintha személyesen hozzám jött volna vendégségbe.”

„Elérve egy bizonyos kort úgy éreztem, hogy még van idő, hogy az életem új irányt vegyen, és valami másba kezdjek.” Ekkor döbbent rá, hogy a kelt tészták és a sütés iránti szenvedélye belengi az életét, és ez a felismerés vezetett ahhoz, hogy elvégezte a cukrászképzést. A tanfolyamot követően egy évig dolgozott egy pécsi cukrászatnál, megismerve gyakorlatban is a szakma alapjait. Másfél éve kereste meg Füzes Katát, és azóta már nem csak otthon, hanem az Orfűi Malmoknál is szenvedélyesen készíti a tésztákat, süteményeket.

„Meggyőződésem, hogy a begyúrt tészta él, és amit szívből belerakunk, amilyen energiák körülveszik a készülő ételeket, azok eljutnak a fogyasztóhoz is.” Egyik kedvence, a Somogy megyében ünnepi fogásnak számító kelt rétes szeretetét nagymamájától hozza. A hagyományos kelt rétes még lágyabb, foszlósabb, amibe belesül kicsit az ember múltja és gyerekkora Kata szerint. „A malmoknál teret kaphattam, hogy ezt a remek édességet nagyobb közönségnek is megmutassuk.”

Örömmel tölti el, hogy a mindennapokban süthet. S bár minden munkának van monoton része, mindig ellensúlyozza és motivációval tölti el, hogy „nagyon jó emberekkel dolgozhatom, olyanokkal, akiknek aranyszíve van. Mindez szabadságot ad egy közösség jóleső kötelékében. A malmoknál kiélhetem a kelt tészták iránti mániákus vonzalmam. Jó érzés, hogy keresik, szeretik a termékeinket. Ez a hely számomra olyan meleg és puha, mint egy kelt tészta.”