A pult másik oldalán

„Engem a vendégekkel való kapcsolattartás éltet a vendéglátásban, hogy megtudhatom, ki van a másik oldalon”, vallja Nedjalkov Iván, az Orfűi Malmok csapatának tagja. A szakmát számára igazán az teszi színessé, hogy minden egyes vendég mögött izgalmas történetek állnak. Az erre való nyitottság, kíváncsiság pedig a jó vendéglátós ismérve.

Korábban műszaki területen dolgozott, öt éve vitte a vendéglátásba a jó kávé iránti elhivatottsága. Belvárosi kávézóban ismerte meg a szakmai alapjait és fedezte fel a minőségi termékek iránti szenvedélyét. Ám a COVID végén „az motivált, hogy elhagyjam a városi letargiát, és mivel a családommal falun lakunk, úgy éreztem, hogy a Malmok környezete közelebb áll majd hozzám”. Így is lett. A csendes munkakörnyezet mellett „itt is minőséggel dolgozhatok; fontos számomra, hogy olyan termékeket képviseljek a vendéglátásban, amik magas minőségűek, és amiket vállalni tudok”, vallja Iván.

A Malmok környezete a szakma egy másik oldalát mutatta meg számára. „Fontosak a vendégek a munkámban. Látom, hogy itt sokkal felszabadultabbak, ezáltal nekem is jobb így dolgozni, jobb őket kiszolgálni. Teljesen másfajta állapotban érkeznek ide, mintha csak nyaralásra jönnének, akár hideg, akár meleg van. Kikapcsolódás a vendégeink számára itt lenni, és így nekem is könnyebb a vendéglátással járó terhet vinni”, írja körül őszintén tapasztalatait, élményeit.

Iván feladata elsősorban a vendégek kiszolgálása, de hamarosan a malmok körüli karbantartási feladatokban, a gépek, berendezések és az épületek állapotának fenntartásában is számítanak rá, ami „új és izgalmas területet hoz be majd a vendéglátás mellé”.

A Pékműhely megnyitásával tavaly egy jelentős kapacitásfejlesztés történt, „amellyel sikerült egyre szélesebb vendégkört kiépíteni”, meséli Iván. „A malomudvar újra visszanyerte régi funkcióját”, vendégek, vásárlók érkeznek ide, mint egykor a vízimalomhoz. „Sokak számára hangulatos és autentikus a hely, és remélem, hogy a munkánk és a minőségi termékpaletta is ezt a jó érzést erősíti meg bennük.” 

Iván számára a vendégek elbeszélései teszik a vendéglátást egy izgalmas szakmává. „A rövid beszélgetések, történetek éltetnek engem az egészben, hogy megtudhatom, a vendég honnan jött, mi tetszett neki a környéken, mivel foglalkozik. Szerteágazó a munkánk, de mégis valahol egysíkú, amiben a másik fél mindig változó, mindig mások a történetek. Engem ezért érdekel a pult másik oldala. Jönnek az emberek, és érkeznek velük a történetek, nem kell mennem értük.”

Legkedvesebb terméke nincs, hiszen iszonyúan „édesszájú”. „A sütemények és a péktermékek full prémiumok, és a mögöttük lévő munka, odafigyelés teszi még teljesebbé az élményt.” Éppen ezért szívesen mesél Iván a termékekről: „nem eladni akarom őket, inkább segítek megismerkedni velük, megmutatom a mögöttük rejlő gondos munkát. Ebből kifolyólag nem feltétlen egyszerűen kiszolgálás a munkánk”. Igyekszik nem befolyásolni a vendéget arról, hogy mit gondoljon. A kíváncsiság és a nyitottság munkájának alapja, melynek elemi lényege, hogy „a középpontban a vendég áll, én pedig megpróbálom megadni neki, hogy ő mesélhessen! Ezzel én is gazdagodom, és sok jó érzést, történetet tudok hazavinni.”