Amikor megelevenednek malmok

„Mindig is az volt az álmom, hogy egyszer egy ilyen helyen dolgozhassak” – árulja el Neichl Noémi, hogyan fordult át benne, hogy ne csak visszatérő vendége, de alakítója is legyen az Orfűi Malmoknak. Noémi egy éve már a malmok csapatát erősíti, és sok nagyszerű kezdeményezés mellett neki köszönhető a múzeumpedagógiai program elindítása.

Kis túlzással, de mégiscsak sorsszerű volt, ahogy Noémi rátalált a malmokra. A néprajzos bölcsész diploma megszerzése után a szentendrei skanzenben dolgozva “szerettem bele a szabadtéri muzeológiába”, és ez alapjaiban határozta meg a szakmához fűződő viszonyát. “Egyes témák sokkal jobban megismerhetőek szabadtéren, mint a városi múzeumokban, ahol akármilyen alaposan, de mégiscsak egy kifeszített vászon, nem pedig egy élő kép várja a látogatókat”.

Szentendre és négy berlini év után a Pécsi Néprajzi Múzeumba igazol, és itt kezd el komolyabban foglalkozni az Orfűi Malmokkal. “Magával ragadott az orfűi skanzen elképzelése a hetvenes évekből, aminek az orfűi vízimalom lett volna a szíve”. (A témából cikk is született Noémi tollából.) 2020-ban vett részt először malomtúrán, és “teljesen átjárt a hely hangulata”. Így talán érthető, hogy az egyszeri látogatásból rendszeres vendégek lettek, és szép lassan egyre több dolgot kezdett el felfedezni a malomról és saját magáról is: a kíváncsisága nemhogy alábhagyott, de tovább fokozódott.

Aztán egyszer csak gondolt egyet, és “írtam egy levelet a Katának, nem keresnek-e az Orfűi Malmok csapatába egy néprajzost, mert szerintem nagyon jó lenne egy ilyen szemlélet, gondolkodás és irány megjelenése.” A jelentkezés örömteli, pozitív fogadtatásra talált, és Noémi először malomtúra vezetést, majd egyre összetettebb és felelősségteljesebb feladatokat kapott. Az elmúlt egy év során tovább mélyült a kapcsolat és Noémi a közösség teljes jogú tagja lett.

Noéminek köszönhető az Orfűi Malmok tavasszal debütáló, teljesen új szolgáltatása, a komplex múzeumpedagógiai program, amit rajta kívül Saci és Zsombi fog tartani. “Sok gyerekcsoport jön hozzánk, és ezt mindig nagyon élveztem. Elvégeztem a hon- és népismeret tanárképzést, hogy szakmai alapokra helyezzem az érdeklődésemet, megismerjem, hogy milyen pedagógia módszerek vannak a területen.”

A foglalkozások célja az, hogy élményszerűvé tegyék a malmok megismerését a látogatóknak. Egy-egy malom egy-egy korosztályt fed le: a szárazmalomhoz kötődő foglalkozásra kicsiket, óvodásokat várnak. Nekik a játékon van a hangsúly, míg a nagyobbaknál a közös feladatok megoldásán, a közös gondolkodáson. “Nem a szájukba adjuk a válaszokat, hanem segítjük őket rájönni.” A foglalkozások nemcsak népszerű, élő pedagógiai módszereken alapulnak, hanem a tanulás mélysége is meghatározó. “A gyerekek jól érzik magukat, pozitív benyomás alakul ki bennük az élményeik hatására, és ennek köszönhetően a múzeum, mint intézmény is egy sokkal pozitívabb képet kap.”

Noémi arra törekszik, hogy a foglalkozásain mindenki átélhesse azt, ami őt is elvarázsolta az első malomtúráján. Ebben nagy segítségére van a lelkesedése, és az, hogy a malmok gyakorlatilag kimeríthetetlen forrásai az izgalmas történeteknek.

“Mindig van valami, ami még érdekel, még egy apró részlet, egy szál, amin el lehet indulni, aminek több száz éves története van. Elég csak a gatyaszárszitára gondolni, a maga 500 évével!” Kedvenc helyet nehezen tudna választani, de ha kellene, akkor azt mondaná, hogy “a szárazmalom szerkezete mindig tiszteletet parancsoló számomra”, ahol mindig feltöltődés megpihenni szezonban akár az ötödik malomtúra után is.