Amikor minden gramm számít

“Szeretem a letisztult környezetet, a bíbelődést a kicsiny virágokkal, amiket díszítésként a süteményekre teszek, szeretem, hogy itt minden gramm számít” meséli Gáspár Blanka, az Orfűi Malmok süteményeinek (és főleg macaronjainak) legfőbb készítője. Blanka szavai jól jelzik, hogy nem véletlenül lett cukrász. Sütött már nálunk kenyeret, készített kávét, de azért a szíve mindig visszahúzta a habzsákhoz. 

Blanka 2015-ben iratkozott be egy macaron-készítő tanfolyamra. Katát ott ismerte meg, így nem véletlen, hogy nem sokkal később az első diákmunkája idehozta, akkor, amikor “még nem volt sem Garat, sem Papírmalom, csak a kis kemencésház, ahol Zsombival sütöttem a kenyereket, amikor éppen nem a Malom pince pultjában álltam.”

A cukrászat iránti szerelem azonban a macaronnal kezdődött. Előbb csak egy nehéz nap utáni jutalom gyanánt járt barátnőivel a Jókai cukrászdába a falatnyi süteményért, majd elkezdett otthon is kísérletezni. “Még habzsákom se volt, aztán a macaron miatt elkezdtem beszerezni a rendes eszközöket.” Néhány kevésbé jól sikerült sütés után tett egy kis kitérőt, aztán néhány évvel később újra a cukrászat felé fordult, és elvégezte a szakképzést, 2021 nyara pedig már a malmok cukrászműhelyében találta.

“Szépen beszivárogtam a csapatba. Sokat voltam a pékségben, pultoztam pár hónapot, ahol a kollégák megtanították a latte artot, de ez mind csak megerősítette bennem, hogy az igazi szerelem számomra a cukrászat.” Blanka szerint nemcsak izgalmas kaland, de hasznos tapasztalat volt megélni a vendégekkel való találkozást, megismerni a különböző munkafolyamatokat. 

“Egy pékségben végzett munka sokat ad ahhoz, hogy jó cukrász legyen valaki”, véli Blanka. Még akkor is, teszi hozzá, ha rengeteg különbség van pék és cukrász között, legalább annyi, mint cukrász és szakács között. “Leginkább a mértékegység”, vágja rá rögtön Blanka, hogy miben rejlik leginkább a különbség. “És persze egy cukrásznak nem kell hajnalban kelni.”

Bár a malmok cukrászműhelyében mindenki kiveszi a részét minden munkából, ahogy a jól összeszokott csapatoknál lenni szokott, előbb utóbb kialakul, kinek mi az erőssége. “Sokszor szavak nélkül is tudjuk, hogy ma mondjuk én fogom a kuglófokat vagy tartokat csinálni.” 

Blanka bevallása szerint a tanulás és szakmai fejlődés kivételes lehetősége adódott számára a malmokban. “Rengeteg tapasztalatot szereztem. Az, hogy honnan kezdtem, és most hol tartok, a macaronon látom leginkább. Mindig felnéztem és irigyeltem azokat a cukrászokat, akik olyan fantasztikus finomságokat készítenek, és erre most én csinálom ugyanezt néhány évvel később.” Bár a macaron esetében soha nem dőlhet hátra az ember, mert grammra, betűre követni kell a receptet, figyelni a szobahőmérsékletre, a tojásfehérje frissességére, állagára. “Nem engedhetem meg magamnak, hogy egyszer kisebbre sikerül a macaron, másik héten meg isler méretűek.” 

Blanka szerint igazán kivételes az, hogy egy ilyen cukrászat működhet a malmoknál. “Hogy mindezzel, egy ilyen magas minőségű dologgal Orfűn, egy kis faluban, ráadásul a saját szülőfaludban tudsz találkozni, az nagyon nagy dolog szerintem!”