„Az a legfontosabb, hogy a vendégünk jó élményekkel távozzon”

“Sok vendégünk a barátságos, családias légkört szereti legjobban nálunk”, árulja el a Malom pince egyik kollégája, Pécsi Ildikó. “És ez nem véletlen. Sokszor érzem úgy, az Orfűi Malmok olyan, mint egy nagy, befogadó család, aminek öröm a tagjának lenni. Legalábbis ezzel varázsolt el engem is.” Ildikó szerint a malmokat az teszi teljessé, hogy az érték, amit képviselnek, éppúgy jelen van a múzeumban, a papírmalomban, a Malom pincében, a sütiműhelyben, de még a péksüteményekben is.

Ildikó a harmadik szezon óta meghatározó tagja malmoknak, a vendéglátósok között az egyik rangidős. Ő az a kolléga, akivel gyakran találkozhatnak a látogatók, ha betérnek a Malom pincébe.

A négygyermekes családanya kacskaringós úton került Orfűre, “a kapcsolatom a malmokkal bizony nem három éve kezdődött”. Felnőttkorú gyermekeinek óvodás évzárói mindig a malmokhoz kötődött. “Mi vittük a kolbászt, Füzes Péter bácsi pedig sütötte nekünk az ünnepségre azokat az isteni töltött kenyereket a kemencében.”

Ezidőben még a családi, könyvkiadással foglalkozó vállalkozás adminisztratív feladatait látta el, de ekkor tudatosult benne, hogy emberekkel szeretne foglalkozni. Bár kacérkodott a vendéglátással, úgy döntött, hogy fodrászként próbálja ki magát. „Maximum tíz évig! Amikor letelt a tíz év, úgy döntöttem, itt az idő változtatni. Nagyon szerettem, hogy sok emberrel kerülök kapcsolatba, de a bezártságot nem tudtam megszokni.”

Ildikó rendszeresen biciklizett és kirándult a Mecsekben, és ha erre járt, viszonylag sokszor pihent meg útközben a malmoknál, töltődött fel némi finomsággal, jó szóval. A pozitív élmények hatására nem lehetett kérdés, hogy amikor meglátta a malmok álláshirdetését, azonnal jelentkezett rá. ”Rögtön megtaláltuk a hangot egymással.”

Szereti a pörgést, még akkor is, ha hétvégén csak egy gyors köszönésre van idő. „Ha van rá mód és idő, mindig beszélgetünk kicsit a vendégekkel. Legalább azt megkérdezem, hogy honnan jöttek, honnan hallottak rólunk.” Ildikó számára “az a legfontosabb, ha látom a vendégeinken az elégedettséget, hogy a látogató jó élményekkel távozzon.”

Azért bevallása szerint egyre többet kacsintgat a pékség és a cukrászat felé. Ebben az is sokat segít, hogy a Malom pince mellett van a két műhely, “itt az ajtó, csak átlépek a pajtapékségbe, meg a sütiműhelybe. Néha, ha csendesebb időszak van, ott felejtkezem, és csak elnézem, hogy alakul a kenyér és a sütemény a kollégák keze alatt”.

Mindig is jó kapcsolata volt a kenyérrel és a sütéssel, “otthon mindig is sütöttem kenyeret, tortákat.” De azért a pultot sem akarja teljesen elengedni, mert akkor “hogyan mondanám el az embereknek, hogy mennyi csoda van itt, hogyan mesélhetnék arról, hogy miért olyan különleges a mi kakaós csigánk?”