Így lett a malom az év tájháza 2024-ben

Mit jelent nekünk Az Év Tájháza díj elnyerése? Természetesen a szakmaiságunk, a hitelességünk elismerését, megbecsülését az elmúlt évtizedek rengeteg befektetett munkájának. Ez a díj számunkra bizonyíték arra, hogy több évszázad története és szellemisége hogyan képes egy épületben megtestesülni és értékként tovább élni.

Mindez azonban soha nem sikerült volna nélkületek, aki  jó és nehéz időszakokban is itt voltatok velünk, támogattatok, bíztattatok, vigasztaltatok, vagy egyszerűen csak: vendégeink voltatok. Két generáció is eltelt, több mint ötven éve fontos ez az örökség nem csak nekünk, olyan sok embernek, nemtől, kortól és hivatástól függetlenül. Jól esik visszaemlékezni, mik is voltak a főbb állomásai, kik voltak a kiemelkedő szereplői “Az Év Tájháza díj “ elnyeréséhez vezető útnak. 

Az államosítás szomorú évtizedei

 A malommal nem sok szép dolog történt az ötvenes-hatvanas évek során: a gépeket széthordták, a malomárkot betemették, az épületet raktárként használták. De talán a teljes pusztulás szélére történő sodródás is kellett ahhoz, hogy az 1960-as évek végére felébredjen az igény ennek a páratlan értéknek a megmentésére.

Skanzen koncepció

A malom megmenekülése az Orfűi Tanács, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Pécsi Tervező Vállalat munkatársainak volt köszönhető. Az eredeti elképzelés szerint itt épült volna fel Baranya megye szabadtéri néprajzi múzeuma. Végül az anyagi források és a szakmai irányítás hiánya miatt csak a vízimalom épületének helyreállítása készült el 1970-ben, amiben Füzes Endre néprajzos-muzeológus és Szigetvári János építész oroszlánrészt vállaltak, hiszen elsőként nekik vált szívügyévé a malommúzeum megteremtése.

Megnyílik a múzeum

A múzeum ünnepélyes megnyitójára 1970. augusztus 20-án került sor. A hetvenes évek elején Mándoki László néprajzos-muzeológus gondozásában működött, majd “Az őrlés története” című kiállítással bővült a bemutatás.

A mekényesi szárazmalom áttelepítése

A vízimalom mellett egy más típusú malomszerkezet is itt talált otthonra 1974-ben. Előrevetítve azt az elképzelést, hogy a helyben megőrzött épület mellett Baranya megyére jellemző más típusú malmok legyenek bemutatva, mely elképzelést aztán a kétezres évek elején dolgozták ki, és a Papírmalom felépítésével teljesedett ki.

Az őrlés évtizedei

A kilencvenes évek elején ismét nagy változás történt: a vízimalom újra egy molnárcsalád gondozása alá került. Füzes Antal és Füzes Péter régi vízimolnárcsalád leszármazottjaként lehetőséget láttak a kis malomban, és bár a modern malmok világa ekkor már rég más utakon járt, mégis belefogtak a munkába. 1994 nyarán – a múzeumi feltételek megtartása mellett – hazánk egyetlen, működési engedéllyel termelő patakmalma lett az orfűi. A 2000-es évek elején pedig Kapitány Orsolya muzeológus szakmai támogatása mellett az Országos Tájházszövetséghez csatlakozott az Orfűi Malommúzeum.

A Papírmalom és a grafika műhely felépülése

Az Orfűi Malmoknál 2016 óta egy működő papírmalomba is beléphetünk. A Kárpát-medence déli részén ez a malomtípus nem maradt fenn, pedig száz éve több ilyen is működött a környéken. Az új orfűi papírmalom egy majdnem eltűnt mesterség újjáélesztésének egyik fontos helyszíne lett. A papírmalom koncepcióját Balázs György molinológus, néprajzkutató dolgozta ki.

Napjaink

A kilencvenes évektől a folyamatos fejlődés, építkezés és egy erős értékrend megteremtése a Füzes-családnak köszönhető. Tóni bácsi és Péter örökségét a Füzes-lányok  – Péter lányai – vitték tovább. 2016-ban nemcsak a Papírmalom épült fel, hanem egy fogadóépülettel is bővült az épületállomány, ahol a múzeumi tárlatvezetések indulása mellett, a helyben sült pék- és cukrásztermékek is elérhetőek. A múzeumi bemutatás mellett színes múzeumpedagógiai programot is kínálunk a hozzánk érkező csoportoknak, a hagyományos kenyérsütéstől kezdve, a papírkészítésen át, a kalandos mesejátkig bezárólag.  Az Orfűi Malmok szellemisége az örökségre, az élőműhelyekre és a emberiléptékek figyelembevételére alapszik. A fenntartás és a működtetés során a vízimalom és a malmok működésének évszázados emlékei és a hozzá kapcsolódó szellemiség, mesterségbeli és tárgyi hagyatékának őrzése a küldetésünk. Igyekszünk lehetőséget biztosítani az ideérkezőknek a tudásmegismerésen túl, a mindennapok forgatagából kiszakadva, a természet ölelésében a feltöltődésre, élményszerzésre. “Egyszer el kell jönni és megtapasztalni ezt a kis csodát az erdő szélén, aminek mi nap mint nap részesei vagyunk.”

Az Év Tájháza díjat október elején vettük át, az ünnepélyes táblaavatóra december 21-én, az adventi programunk, a Pásztorjáték előtt kerül majd sor.