A határon átnyúló projekt célja

A malom azontúl, hogy az emberiség egyik alapvető találmánya, nagyon fontos civilizációs és kultúrtörténeti intézmény is. Ahol megjelent, oda haladást, az emberek közötti kommunikációt, a kereskedelmet, a nyitottabb gazdasági kapcsolatrendszer esélyeit vitte el. A malom volt az a köztér, ahol a távolabbról érkezők megfordultak, elidőztek, beszélgettek, és szorosabb emberi kapcsolatok teremtődtek. A malomban minden összefutott. A XX. század technikai és társadalmi változásainak kezdetéig a vidéki élet legfontosabb közösségi terei is voltak egyben.

Elődeink a malmot szent és kiváltságos helynek tartották. Nemcsak a puritán tisztelet, hanem törvényei s főleg „egyházi” morálja is erre késztette őket. A malmok, bár műszaki létesítmények voltak, fontos társadalmi szerepet is betöltöttek. Hosszú évszázadokon keresztül asiliumok voltak, ugyanolyan menedékhelyül szolgáltak a törvény elöl menekülők számára, mint a templomok vagy a főúri kastélyok udvarai. A malom épületében lopni, káromkodni, szeszes italt tartani, duhajkodni súlyos vétek volt. A világi hatóságok és az egyház gondosan ügyelt a malmok társadalmi szerepére. A kenyér és istenség fogalma szorosan összefonódott az erkölcsi felfogásban, és emiatt különös tisztelet fordult a malmok, mint a kenyér előkészítésének helye, egyszersmind az élet forrása felé.

A határ menti régió a történelem folyamán mindig is multi-etnikus területnek számított, a malmok (és vásárok) voltak a színterei a népek, kultúrák találkozásának. Az útvonal célja elsősorban a technikatörténeti érdekességek bemutatása mellett a régióban élő emberek, népek közös történelmének és kulturális összetartozásának bemutatása a malmokon keresztül. A tradicionális emberi kapcsolatok újra felfedezése, melynek kiváló helyszínei a malmok, ugyan úgy, mint a korábbi évszázadok folyamán is voltak. A malom mindig is az ott élő lakosság szorgalmának, tehetségének és tudásának esszenciája volt (a templommal egyetemben). A „Miller’s route / Mlinarevput / Molnárok útja” bejárása során feltárulnak a közös gyökerek és rácsodálkozhatunk közös elődeink nagyszerű teljesítményeire és technikai kreativitásuk sokszínűségére.

A társadalmi szemlélet (környezeti nevelés) formálásának is kitüntetett szerepet szánunk a tematikus útvonal során. A malmok a legjobb bizonyítékai annak, hogyan tudott az ember és a természet évszázadokon keresztül harmóniában egymás mellett élni. Az ember megbízható és tiszta energiához jutott a természet (víz, szél, állati erő) erőinek felhasználása révén. A jövő a megújuló energiaforrásoknak újra fontos szerepet szán. Szükségünk lesz rá, hogy biztosítani tudjuk az emberiség számára a fenntartható fejlődés lehetőségét. A malmok kiváló példát mutatnak nekünk, hogyan juthatunk a fejlődéshez elengedhetetlenül fontos erőforrásokhoz úgy, hogy mindeközben nem éljük fel tartalékainkat és nem károsítjuk a környezetünket.

 

Az Orfűi Malommúzeum hosszú távú fejlesztési tervei és a HU-HR-IPA projekt illeszkedése a koncepcióba

 Baranya és különösképp a Mecsek vidéke a történelem folyamán rendkívül gazdag kincsestára volt a malmok igencsak szerteágazó és színes világának. Csak Baranya vármegyében az 1876-os esztendőben több mint 680 malom létezett. Ezek elsősorban természetesen legnagyobb számban lisztőrlő malmok voltak, de megtalálhatóak voltak köztük más tevékenységgel foglalkozó malmok is. Ilyenek voltak például az olajütő-, papír-, almatörő-, lőpor-, érczúzó-, tímár-, tobakos-, lentörő-, kendertörő-, kalló-, ványoló-, vagy épp a fűrészmalmok. De ezek mellett a lisztőrlő malmok is rendkívül változatos képet mutattak, voltak köztük szélmalmok, szárazmalmok, hajómalmok, patakmalmok illetve kanalas malmok is. És természetesen ezen fenti felsorolásokkal nem ért véget a malmok sokszínűsége, lehetne sorolni még megannyi izgalmas változatukat ugyancsak.

Az Orfűi Malommúzeum hosszú távú fejlesztési koncepciója, hogy az egykoron megálmodott, de soha meg nem valósított „Baranya megye népi építészetét bemutató skanzen” helyén Baranya malomépítészetének skanzenét hozza létre. Az újra éltre hívott malmok természetesen nem csak passzív „kiállítási tárgyak” lennének, hanem újra működésbe hoznánk a szerkezeteket, hogy még inkább átélhetővé tegyük ezt a rendkívül izgalmas világot. Mesteremberek mutatnák be mesterségük fogásait, és természetesen lehetőséget biztosítanak majd arra is, hogy a bátrabbak és érdeklődőbbek maguk is kipróbálhassák kézügyességüket.

Magyar oldalon a HU-HR-IPA projekt három főbb pillérre épült:

  1. Az első, a meglévő épületek, malmi szerkezetek és infrastruktúra felújítása volt, annak érdekében, hogy az orfűi vízimalom újra az őrlés szolgálatába állhasson. Ehhez szükséges volt a malomárok stabilizálása és mederkorrekciója, hogy a víz biztonságosan eljuttatható legyen a vízimalomhoz.A molnár egykori nyári konyhájának és kenyérsütő kemencéjének felújítása után, a helyszíne lesz a malomban előállított lisztekből készülő hagyományos, népi péktermékek bemutatójának. A bemutatókon Baranya különböző nemzetiségi csoportjainak (magyar, horvát, német) kenyérreceptjei alapján fogjuk majd elkészíteni a kenyereket.A malomudvar a felújítás után a kézműves foglalkozásoknak lesz a színtere. A múzeumlátogatók (elsősorban gyerekek) kipróbálhatják magukat tésztadagasztásban. házi levestészta készítésben, csuhéfonásban vagy épp aratókoszorú készítésben.A vízimalom tetőterében pedig egy vetítőtermet rendeztünk be, ahol a Néprajzi Múzeum filmarchívumának köszönhetően bemutatásra kerül a molnárok és malmaik egykori világa.
  2. Rendkívül fontos eleme volt a pályázatnak a kutatómunka. Célunk egy átfogó malomtörténeti kutatás készítése volt Baranya megyében és a határ menti régióban, amely alapját fogja majd képezni a Malom-skanzenbe áttelepítendő illetve ott újra felépítendő különböző malomtípusoknak. A kutatás célja a fentebb említetten túl, hogy egy technika-történeti áttekintést is kaphassunk a malmok évszázadokat átívelő múltjáról, illetve a még fellelhető malmok és berendezéseik feltérképezése is részét képezi a tudományos munkának.
  3. A projekt harmadik főbb eleme volt a tájépítészeti tervezési munka. Ebben a részben három terv elkészítése volt a feladat. Az egyik, hogy a malomnál korábban megtalálható pisztrángost újragondoljuk – újratervezzük, ami alapját fogja képezni majd a későbbiekben a pisztrángnevelde helyreállításának. A második feladat a „Vízfő-tanösvény” fejlesztése volt. Míg a harmadik pedig a múzeum számára egy „látvány-raktár” megtervezése volt.

Horvát oldalona HU-HR-IPA projekt legfontosabb és leglátványosabb eleme egy hajómalom megépítése Eszéken, a Dráván.

 


 

Hrvatska

 

Cilj prekograničnog projekta

Pored toga da je mlin jedan od temeljnih izuma čovječanstva, izrazito je važna civilizacijska i kulturno povijesna institucija. Gdje se pojavio donio je razvoj, komunikaciju među ljudima, trgovinu i mogućnost otvorenih gospodarskih odnosa. Mlin je bio ono javno mjesto gdje su putnici iz dalekih krajeva posustali, odmorili se, porazgovarali te izgradili prisnije ljudske kontakte. Mlin je mjesto gdje su se svi sreli. Bili su najvažniji javni prostori ruralnog života sve do početka tehničkih i društvenih promjena u XX. stoljeću.

Mlin je bio sveto i povlašteno mjesto u očima naših predaka. Ne samozbog nekakvog puritanskog poštovanja, već i zbog njegovih zakona, a ponajviše zbog „crkvenoga” morala. Iako su bili tehnički objekti, igrali su važnu društvenu ulogu. Poputcrkava i dvorova velikaša stoljećima su pružali azil onima kojisu bili u bijegu pred zakonom. Krađa, psovanje, posjedovanje alkoholnih pića i korištenje sile unutar mlina strogo se kažnjavalo. Svjetovne i crkvene vlasti strogo su nadzirale društvenu ulogu mlinova. Moralno shvaćeni pojam kruha i božanstvenosti je čvrsto isprepleten zbog čega je poseban znak poštovanja posvećen mlinovima, mjestu gdje se priprema kruh, izvoru našega života.

Pogranične regije su oduvijek područja smultietničkim stanovništvom. Tijekom povijesti mlinovi (i sajmovi) su bili susretišta raznih naroda i kultura. Pored predstavljanja zanimljivosti tehničkoga razvoja cilj našega putovanja je predočiti zajedničku povijest i kulturalno zajedništvo ljudi i naroda u regiji pomoću mlinova. Htjeli bi ponovno razotkriti tradicionalne međuljudske odnose koji se već stoljećima realiziraju na prostorumlinova. Mlin je (zajedno sa crkvom) oduvijek esencija marljivosti, nadarenosti i znanja lokalnoga stanovništva. Obilaženjem „Mlinarevog puta“(Molnárok útja /Miller’s route) otkrit će se zajednički korijeni, iznenadit će nas sjajni rezultati i tehnološka snalažljivost naših zajedničkih predaka.

Tijekom tematskoga putovanja istaknutu pozornost posvećujemo oblikovanju društvenog pristupa (ekološka edukacija). Mlinovi su najbolji dokazi nekadašnjeg harmoničnog, višestoljetnog suživota čovjeka i prirode. Čovjek je korištenjem prirodnih sila (vjetra, vode, životinjske snage) došao do pouzdane i čiste energije. Ovim obnovljivim izvorima energije budućnost ponovno posvećuje posebnu pozornost, naime,čovječanstvo će biti primorano osigurati mogućnost održivog razvoja. Mlinovi su nam savršeni primjeri kako možemo održati razvoj pomoću potrebnih izvora energije, a da usput ne iscrpimo naše zalihe te da očuvamo vlastiti okoliš.

 

Dugoročni razvojni plan Muzeja mlina u Orfű i harmonizacija projekta HU-HR-IPA s njegovom koncepcijom

Baranja, a posebice područje planine Mecsek, oduvijek je bogata riznica raznolikih i raznovrsnih mlinova. Samo na području povijesne Baranjske županije u godini 1876. postojalo je 680 mlinova. Naravno, prvenstveno je riječ o mlinovima za mljevenje žitarica, ali su se našli i mlinovi s različitim profilima. Takvi su bili mlinovi za uljarice, papir, jabuke, barut, rudače, kožu, lan, konoplju, pilane itd. Pored navedenih postojala je izrazito šarolikapaleta mlinova za proizvodnju brašna, tako je bilo vjetrenjača, suhih mlinova i raznih vodenih mlinova. Naravno, ovaj niz bi mogli nastaviti s brojnim zanimljivim primjerima raznih mlinova, zbog čega ovaj popis ni poprilično nije konačan.

Dugoročna razvojna koncepcija Muzeja mlina u Orfű je stvoriti skansen (muzej na otvorenom) arhitekture mlinova Baranje, prema ideji projekta „Skansen pučke arhitekture Baranjske županije”, koji nikada nije ostvaren. Naravno, oživjeli mlinovi ne bi bili tek pasivni „izložbeni materijali”, već bi strojeve nanovo stavili u pogon kako bi posjetiteljima još više približili izrazito zanimljiv svijet mlinova. Detalje zanata predstavili bi sami majstori koji bi onima hrabrijima i zainteresiranijima ponudili mogućnost da sami isprobaju svoju spretnost.

 Natječaj koji je predan u sklopu projekta HU-HR-IPA može se podijeliti na tri veće faze:

  1. U prvoj su se renovirale već postojeće zgrade, konstrukcije i infrastruktura mlina, kako bi se vodeni mlin u Orfű vratio svojoj izvornoj funkciji. Kako bi se to realiziralo potrebno je bilo stabilizirati i izvršiti korekciju vodenog korita, kako bi voda stigla do mlina sigurnim putem.Renovirana mlinareva ljetna kuhinja i krušna peć poslužit će predstavljanjima tradicionalnih, pučkih pekarskih proizvoda od brašna proizvedenog u mlinu. Tijekom takvih promocija predstavit će se kruhovi po recepturama različitih baranjskih naroda (Hrvata, Mađara, Nijemaca).Nakon obnove, na dvorištu mlina održat će se radionice za izradu raznih rukotvorina. Posjetitelji muzeja (prvenstveno djeca) mogu iskusiti teškoće miješenja kruha, pripravljanja domaće tjestenine za juhe, pletenja komušine ili izrade žetvenog vijenca.U potkrovlju vodenoga mlina uredili smo projekcijsku prostoriju gdje će se predstavljati filmovi o nekadašnjem svijetu mlinara i njihovih mlinova zahvaljujući arhivu Etnografskog muzeja.
  2. Istraživačka djelatnost je igrala izrazito važnu ulogu u natječaju. Htjeli smo provesti jedno opširno istraživanje o povijesti mlinova u Baranjskoj županiji i u pograničnoj regiji prema kojemu će se rekonstruirati razni, preseljeni i novoizgrađeni mlinovi muzeja na otvorenom (skansena). Pored navedenoga, s ovim istraživanjem dolazimo do višestoljetnog povijesnog pregleda tehničkog razvoja mlinova, odnosno dio znanstvenog procesa je i evidentiranje još postojećih mlinova i njihove opreme.
  3. Treća, značajnija faza projekta je planiranje krajobrazne arhitekture. Ovaj dio se sastojao od sastavljanja triju planova. Prvi se odnosio na restrukturiranje – reorganizaciju nekadašnjeg uzgajališta pastrva u blizini mlina. Ovaj plan će pomoći u kasnijoj rekonstrukciji uzgajališta. Drugi plan je uključio razvijanje Poučne staze izvora Vízfő, dok se treći odnosio na planiranje interaktivnog skladišta za muzej.