“Máig csodálatot vált ki belőlem, ahogy néhány papírból könyvet készítünk”

“Amikor levágja az ember a papírt, amikor keretet kap és megszületik egy kis, búzavirágos füzet, az egy nagyon szép pillanata a munkámnak” – mond egy példát arra Zalán Máté Sándor, miért szeret a Papírmalomban dolgozni. A Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Karán grafikusként diplomázó Máté tavaly óta erősíti az Orfűi Malmok csapatát. Gyógypedagógiai asszisztensként dolgozott az orfűi iskolában, amikor Petra felkereste: rá gondolt, mint új kollégára. 

Máté nem sokat hezitált, korábban is dolgoztak már együtt Petrával, ráadásul már az egyetemen rabul ejtették a sokszorosító grafikai eljárások. “Rézkarc, linómetszet, szitanyomat, hidegtű, ezek mindig is érdekeltek. A rézkarcot különösen szeretem, finom, aprólékos képeket lehetett vele készíteni.” 

A fiatal grafikus Petra munkáját támogatja: alá dolgozik, köti a füzeteket, hajtogatja a borítékokat, papírmerítő foglalkozásokat tart. És közben tanul. “Jól tudom, hogy gyakorlat teszi a mestert. Ott kell lenned, figyelni, elsajátítani mozdulatokat. És közben olyan dolgokat is megtanul az ember, amit olykor a mestere sem tud. Találunk egy új megoldást, és rádöbbenünk, aha, ez így jobb! Ez az ”inasoskodás” alázatra nevel. Az első éved söprögetéssel telik, de aztán szépen lépdelsz felfelé a ranglétrán.” 

Így természetes, hogy Máté egyre több feladatot lát el egyedül. “A könyvkötészeti és kötészeti munkák különösen érdekelnek. Precíz munkával míves és minőségi munkákat készítünk. Mindig csodálatot vált ki belőlem, ahogy pár papírból egy könyv készül el.”

Ez egyben talán arra is magyarázat, hogy Máté miért fordult az iparművészet felé. “Mindig foglalkoztatott könyvet illusztrálni, képregényt rajzolni”, és a képzőművészetet sosem engedte el igazán, szakmailag kiteljesedik az esztétikailag magas értékű, míves használati tárgyak készítése közben. “Elmondhatom, hogy nem csak szeretem, hanem kifejezetten élvezem a munkámat.”