Vízimalom

A Vízfő-forrás patakjára épült vízimalom patinás hengerszékei a múlt századforduló malomipari csúcstechnológiáját képviselik. Itt már az Árpád-korban is őrlés zajlott, a malomépület jelenlegi formáját a 19. század közepén kapta, 1970-től látogatható múzeumként.
Az államosítást követő 45 évben a malomban nem folyt munka, azonban a 90-es évek elején Nagyapánk és Édesapánk hozzáértő kezei alatt a gépek ismét életre keltek: a malom újra őrölt. Sajnos az értékmentő molnárok halála után az üzemszerű működésnek vége szakadt, de a gépek ma is indulásra készen várják, hogy egy hasonlóan elhivatott molnár ismét gondjaiba vegye őket.
Amíg a szárazmalomban az őrlést malomkövek végezték, a vízimalomban már a hengerőrlés ma is alkalmazott technológiáját mutatjuk be. Itt megfigyelhetjük a 19. századi iparosodás idején kialakult gabonaőrlési technológiát és különböző szállítási, tisztítási és szitálási módokat. A malom alsó szintjén, a kerékházban pedig közelről is megcsodálhatjuk azt a szerkezetet, amely az egész malmot mozgásba hozza.